A sungit használatának története,


Oroszországban többszáz évre nyúlik vissza. A sungitok gyógyhatása több mint háromszáz éve ismert. Ennek a csodálatos hatású erőnek első hivatalos említése a XVII. század elején Marfa Ivanovna grófnő nevéhez fűződik. Az Onyega vidéki Tolvuja kolostorban töltötte száműzetését és epilepsziás rohamai következtében már szinte halálán volt, amikor Borisz Godunov váratlanul megbocsátott neki és a helyi parasztok megmutatták a grófnőnek a csodálatos gyógyító erővel bírő „fekete kövön fakadó forrást”, amelynek vizével ők is emberemlékezet óta kúrálták magukat. Az „Élő” víz segített a grófnőnek meggyógyulni, később fia is született. Hét gyermeke, akik még a száműzetése előtt születtek, még gyermekkorukban elhaláloztak. Az újszülött – Mihail Fedorovics Romanov – cári dinasztia alapítója lett, amely több mint háromszáz éven át vezette Oroszországot. A grófnő emlékére a csodás hatású forrást „A grófnők kulcsa” névre keresztelték, ám hamarosan feledésbe merült és vizét csupán néhány közelben élő fogyasztotta.

Az „Élő” víz csodás hatásáról csak sokkal később, száz év múltán tettek újra említést. 1714-ben I. Péter alapított a környéken rézolvasztót. A történet szerint, az egyik súlyos betegségtől szenvedő munkás, Revbalóta közelében, ahonnan az ércet hozták az üzem számára, egy forrást talált, amelynek vizétől három nap alatt meggyógyult. Ahogy I. Péter tudomására jutott az eset, megparancsolta, hogy vizsgálják meg a forrást, amelynek vize egy sungit mezőn folyt át.

Az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a víznek „hatalmas ereje” van, jó a vérszegénységre, skorbutra, vizesedésre, a máj betegségeire és sok más kórra. A gyógyhatású vízzel egyszerű embereket gyógyítottak meg a legkülönfélébb betegségekből. A víz csodás hatását magán is tapasztalván, I. Péter utasítást adott, hogy a forrás közelében építsenek egy üdülőt, amely az első oroszországi üdülőhely lett, Marcialnie Vodi (Marsikus vizek) néven. „Ezek a vizek kigyógyítanak olyan különféle súlyos nyavalyákból, mint a skorbut, hipochondria, epebaj, gyomorbajok, hányás, hasmenés, vesekő, legyen az nagyobb kő, vagy homok, azokat is kihajtja a veséből, gyógyír a vizesedésre, vagy a székrekedésre, menstruációkor a túlzott vérzésre, segít epilepszia esetén, kiűzi a gilisztákat... és hatalmas ereje más betegségekből is kigyógyít...”

Amikor a kő különleges antiszeptikus hatása, amely a vizet hatalmas erővel ruházza fel, I. Péter tudomására jutott, megparancsolta katonáinak, hogy hordjanak magukkal hordtáskájukban egy darab sungitot (ez az elnevezés csak később alakult ki, azokban az időkben jáspiskőnek nevezték). A vizes kulacsba tett kődarab segítségével a katonák friss, megtisztított vizet nyerhettek.

Számos történelmi dokumentumban találhatóak utalások arra a tényre, hogy az imperátor még külön utasítást is adott, hogy katonáinak csak sungittal tisztított vizet szabad inniuk. Ezek a dokumentumok arról írnak, hogy a Poltavai csata idején, amelyre 1709 igen forró nyarán került sor, a víz források kivirágoztak, és a vizek nem voltak veszélytelenek az emberek egészségére. Leírták azt a tényt, hogy a svéd hadseregben nagyon gyakoriak voltak a mérgezéses gyomorbántalmak, amitől maga a svéd király is szenvedett. Ugyanakkor az orosz seregben alig voltak olyanok, akiknek gyomorbaja lett volna. Úgy tartják, hogy a sereget a tömeges megbetegedéstől épp a jáspiskő mentette meg, amit a katonák és maga az imperátor is használt.

1717-1719 között a marsikus vizek összetételének vizsgálatával I. Péter utasítására a cár orvosai, Areszkin R. és Blumentrost L. foglalkoztak, akik elismerték, hogy a víz hasznos egy sor betegség gyógyítására. I. Péter utasítást adott ki, a „marsikus vizek” üdülő létrehozására és kiadták az „Orvosi útmutató, a vizek használatához” útmutatót. Ezekben az években jelent meg a „Koncsezerszki marsikus vizek igazolt hatásáról” című leírás, mely kilenc betegről és a marsikus vizekkel történő kezelésük kimeneteléről számol be röviden.

A XVIII. század húszas éveben I. Péter többször kezeltette magát az üdülőben. A cár és családja számára az üdülőben külön épületeket építettek, amelyek azonban az uralkodó halála után gyorsan elnéptelenedtek. Ez a marsikus Vizek üdülő létezésének végét is jelentette.

Évtizedek múltán, a XVIII század közepén Elizaveta Petrovna megkísérelte az első orosz üdülő felélesztését. Az Onyega vidékére küldött udvari orvos, Bugajev azonban azzal a megállapítással tért vissza az uralkodónőhöz, hogy a helyi források semmilyen gyógyító erővel sem rendelkeznek. A történészek állítják, hogy a vizsgálatokat, ahogy manapság mondják, „megrendelésre” készítették és a drága ásványvizeket importálók érdekeinek megfelelő eredményeket mutattak ki. Ennek eredményeként az üdülő működése több, mint másfél évszázadra leállt. Az épületek többségét széthordták. És csak 1910-ben a háromszáz éves Romanov-ház tiszteletére tartott ünnepségek keretében építettek egy cölöpökből egy faházat „A grófnők kulcsa” helyén.

Az üdülő hivatalos hanyatlása egyáltalán nem volt kihatással a helyi lakosokra, ők ugyanúgy fogyasztották a források éltető vizét. Időnként a tudósok érdeklődése is fellángolt. Az egyik ilyen, múlt század eleji értekezésben, mely Oroszország és a külföldi gyógyvizeket, iszapokat és tengeri fürdőket vizsgálta, hasonlóan jellemzi a marsikus eredetű vizeket és azt írja, hogy több jellemző tekintetében jóval felülmúlja a világszerte közismert Spa és Marienbad gyógyüdülőit.

Az üdülő a XX. század harmincas éveiben kelt új életre, Visnyevszkij munkásságának köszönhetően. Ő szervezett egy expedíciót a marsikus vizek vizsgálatára, amely megerősítette azok különleges gyógyító tulajdonságait. Az üdülő helyreállítását azonban megzavarta a háború és azt csak 1960-ban kezdték el.

Tudományos kutatások

A huszadik század végén a tudósok részben megmagyarázták a sungit gyógyhatását. Mint kiderült, ez az ásvány alapvetően szént tartalmaz, melynek jelentős részét gömb formájában összekapcsolódó molekulák alkotják – a fullerének.

A fullerén – a szén különleges formája, amihez először tudományos laboratóriumokban jutottak el, amikor a világűrben végbemenő folyamatokat próbálták modellezni, és később találtak rá a földkéregben. A felfedezés jelentőségét jól mutatja az a tény, hogy a három tudós, akik a témán dolgoztak, 1996-ban Nobel-díjat kaptak.

Ahhoz, hogy a sungit csodálatos hatásának természetét megértsük, először kissé alaposabban meg kell néznünk a fullerének tulajdonságait. A közelmúltig úgy tartották, hogy a szénnek csak háromféle létezési formája van – a gyémánt, a grafit és a karbin. Ezek az anyagok felépítésükben különböznek egymástól.

A gyémánt szerkezetében a szénatomok egy tetraéder középpontjában helyezkedik el, melyek csúcsaként a legközelebbi atomok szolgálnak. Ennek a felépítésnek köszönheti a gyémánt azon tulajdonságát, hogy a legkeményebb ásvány, amelyet a Földön ismernek.
A grafit kristályszerkezetében a szénatomok hatszögletű gyűrű formájában kapcsolódnak össze, amelyek egyúttal stabil rácsot alkotnak, hasonlatosat a méhsejtekhez. A rácsok egymás felett rétegekben helyezkednek el, amelyek gyengén kapcsolódnak egymáshoz. Ez magyarázza a grafit jellemző tulajdonságát, az alacsony keménységet és azt a képességet, hogy könnyen, a legapróbb részecske méretű rétegekre válik szét.

A fullerének esetében a molekulák viszont ötszögekből és hatszögekből összekapcsolódó gömb felületet képeznek. A természet ezt a formát pontos sorrendben rakta össze – minden hatszög három másik hatszöggel és három ötszöggel határos, az ötszögek viszont csak hatszögekkel kapcsolódnak össze. A gömböt alkotó szénatomok egymással erős kötésben vannak.

Kiderült, hogy a gömbformának köszönhetően a fullerének kiváló kenőanyagnak bizonyulnak. A szó szerint molekula méretű gömbök elgördülnek egymáson és a súrlódó felületek között. A széngömbökön belül a különböző atomokat és molekulákat kombinálva, a legfantasztikusabb anyagokat lehet létrehozni.

A fulleréneket alkalmazni lehet az orvoslásban, az űrhajó gyártásban, katonai célokra, elektronikában, optikai elektronikában, gépgyártásban, műszaki cikkek, számítástechnikai berendezések gyártásánál, illetve máshol, egyúttal pedig minden esetben a műszaki mutatók, a berendezések minősége jelentősen javulnak, a technológia hatékonyabbá és egyszerűbbé válik.

Amerikai kutatók például kidolgoztak egy technológiát, ami lehetővé teszi, hogy bármilyen felületre napelemek legapróbb rétegeit vigyék fel – egy sokrétegű polimer fólia, amely ugyanilyen fulleréneket tartalmaz. Ezek az eszközök a szokásos szilícium alapú elemekhez képest egyelőre négyszer alacsonyabb hatékonysággal működnek, de sokkal egyszerűbbek és olcsóbb őket gyártani. Lehetséges, hogy már az igen közeli jövőben az ipar a napelemeket tekercsekben fogra gyártani, mint a tapétát.

Az egyik svéd egyetemen a fullerénekkel történő kísérletek során a kutatók számára is teljesen váratlanul egy réteges, fóliára emlékeztető anyagot állítottak elő, mint amelyik több vékony papírrétegből áll. Az áttetsző és rugalmas anyag mágnesesnek bizonyult és 200 Celsius fok felett is megőrizte tulajdonságait. Nagyon is lehetséges, hogy ezt az anyagot számítógépek memóriájához használják fel, melyre lézersugárral írják fel az adatokat. Így igen magas sűrűségben lehet tárolni adatokat.

Nagy reményeket fűznek a fullerének orvosi alkalmazásához. A fullerén molekula majdnem ideális gömb formája és a mikroszkopikus méret (0,7 nm átmérő) alapján az orvosokat jogosan feltételezhetik, hogy ezek a molekulák képesek fizikailag megakadályozni a vírusoknak a szervezet sejtjeibe való bejutását. Foglalkoznak azzal elképzeléssel is, hogy olyan készítményeket alkalmazzanak rák ellen, ahol a vízben oldható fullerén kapcsolódáson belül rádióaktív izotópok vannak. Ilyen gyógyszer szövetekbe juttatása lehetőséget ad az érintett daganatos sejtekre szelektíven hatni és meggátolni további szaporodásukat. Jelenleg az alapvető akadály a szer létrehozásának az, hogy a fullerén molekulák a vízben nem oldódnak, ami közvetlen szervezetbe juttatásukat megnehezíti.

A másik akadály az, hogy az izotópok mesterséges előállítása költséges. A legmagasabb minőségű fullerén ára grammonként 900 dollár, a gyengébb minőségűeké 40 dollár, függetlenül a fullerének tisztasági fokától.

A mesterséges fullerének ezen „hiányosságait” váltják ki a természetes fullerének, amelyeket a földkéregben is megtaláltak, miután a tudományos laboratóriumokban felfedezték őket.

Arról, hogy ez a különleges anyag létezik a földön is, a tudományos világ akkor értesült, amikor egy volt szovjet tudós, az Arizonai Egyetemen karéliai sungit mintát vizsgált és meglepetésére abban fullerént tartalmazó szénglobulákat talált. Ezután kezdődött meg más, fulleréneket tartalmazó ásványok intenzív keresése és ekkor merültek fel kérdések földi eredetéről.

Később találtak fulleréneket Kanadában, Ausztráliában, Mexikóban – és mindegyik helyen ott, ahol korábban meteor csapódott be. Érdekes, hogy némelyik fullerén szerkezetén belül hélium atomokat találtak. Furcsa tény, hogy a fullerénben nem a hélium-4 izotópot találták, amelyik a földi kőzetekben általában fellelhető, hanem a Földön ritka hélium-3 izotópot.

A tudósok véleménye az, hogy ilyen fullerének csak a kozmikus környezetben keletkezhettek, az ú. n. szén típusú csillagokban vagy azok közvetlen környezetében.

Sikerült megállapítani a kutatott fullerének földi megjelenésének idejét. A kanadai meteorit becsapódásakor keletkezett kráter körülbelül kétmilliárd évvel ezelőtt keletkezett, abban a korban, amikor a Földön még nem volt élet. Más fullerének a perm és a triász kor táján érkezhettek, ezek korát 250 millió évre teszik. Éppen ebben az időszakban csapódott a Földbe egy hatalmas katasztrófát előidéző gigantikus aszteroida.

Ami pedig a sungitokat illeti, logikusan tételezhetjük fel, hogy éppen a sungitokban jelen lévő fullerénekkel magyarázható az 1714-ben felfedezett gyógyhatás.   (Forrás)




Marsikus vizek

Oroszország első szanatóriuma

Úgy tartják, hogy az üdülő azért kapta Mars, a harc istenének tiszteletére a nevét, mert a vízben kúrálták magukat I. Péter sebesült és beteg katonái.



Sungit tömb

Sungit tömb



Fullerénhez hasonló szénszerkezetű nanocsövek

Fullerénhez hasonló szénszerkezetű nanocsövek



Fullerénhez hasonló szénszerkezetű nanocsövek

A szén valamennyi változata közül a legkülönlegesebbek, és a legújabban felfedezettek az úgynevezett fullerének. Ezeknek a világűrben régóta létező, mára már mesterségesen is előállított szénmódosulatoknak a legszabályosabbika tökéletesen emlékeztet egy focilabdára. A 60 szénatomból álló golyó felszínén a szénatomok közötti kötések öt-, illetve hatszögeket alkotnak, pontosan olyan elrendezésben, mint az a focilabdákon megfigyelhető. Ezek a borzasztóan kemény kis golyók tulajdonképpen a grafit rácsához hasonló elektronfelhőbe burkolóznak kívülről és belülről egyaránt. Az elektronok nem tudnak kiszabadulni, viszont kiválóan alkalmasak fématomok "megőrzésére". A tudósok nagy fantáziát látnak ezekben a szénből készült focilabdákban. (Forrás)



Fullerének

Különböző méretű fullerének



Fullerénhez hasonló szénszerkez - La Divina Proporcion

Leonardo da Vinci
La Divina Proporcion





Sungit termékek: http://mindegy.org/sungit

Copyright © 2015-2019  Alexander     ::     alexander@sungit.info.hu     ::     template design by WebTanar.hu